A BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROSI IPARRAJZISKOLA (1886–1946)
​​1886-ban az egykori budai és pesti rajziskolák, valamint több más ipariskola egyesítésével jött létre a Budapest Székesfővárosi Iparrajziskola, amely megváltozott funkcióval, immár az iparoktatás egyik központjaként működött tovább. A továbbképző intézet célja az iparossegédek és –mesterek általános és szakrajzi, valamint mintázási képzése volt. Az Iparrajziskola első igazgatója Vidéky János (1827–1901) festő és rajztanár. Az évkönyvek tanúsága szerint 1886-tól az intézménybe egyre növekvő számban jelentkeztek iparosok és iparostanoncok (kőművesek, kőfaragók, ácsok, asztalosok, építő- és műlakatosok, arany- és ezüstművesek, kárpitosok, ipari festők, sokszorosító műiparosok). A Budapest jelenlegi arculatát meghatározó köz- és magánépítkezések az 1870-es években indultak, ami a képzett építőiparosok iránti kereslet ugrásszerű növekedéséhez vezetett. A 19. század utolsó és a 20. század első évtizedeiben ezért külön építészeti osztályok létesültek az építőiparosok rajzi képzésére. Az építészeti oktatás központi személyisége Palóczi (Platzer) Antal volt (1849–1927), aki ebben az időszakban jelentette meg külföldi építészeti könyvek mintájára kidolgozott Vignola oszloprendjei (1890) című építészeti alaktani munkáját.
BERKOVITS, Károly
Ión oszloprend az Ilisos melletti templomról Athénben
1921
papír, tus, akvarell
572 x 410 mm
Ltsz.: GRA_11896
Schola Graphidis Művészeti Gyűjtemény | Magyar Képzőművészeti Egyetem - Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium
1093 Budapest, Török Pál u. 1. | Telefon: 217-6833, 217-5180; Fax: 217-5180
© 2015–2018