ÉPÍTÉSZETI RAJZOK
A SCHOLA GRAPHIDIS BUDENSIS-TŐL A BUDAPESTI SZÉKESFŐVÁROSI IPARRAJZISKOLÁIG
Az első magyar állami művészetoktatási intézményt, a Budai Rajzoló Oskolát (Schola Graphidis Budensis) 1778-ban alapította a budai kancellária, Mária Terézia okatásügyi rendelete, a Ratio Educationis (1777) nyomán. A rendelet előírása szerint azokban a városokban, ahol nagyobb számban dolgoznak iparosok, az ún. nemzeti iskolák mellett rajztanfolyamokat kell szervezni. A Szentháromság tér és az Iskola utca sarkán lévő épületben berendezkedő rajziskola első tanára a bécsi végzettségű rajzoló, Walter Ignác volt. Tíz évvel később, 1788-ban Jellinek Ferenc alapított hasonló rajziskolát Pesten a Kötő utcában (ma Piarista köz) Pesti Rajzoló Oskola (Königliche Städtische Zeichenschule zu Pest) néven. A beiratkozott diákok között az építészethez kapcsolódó iparágak mesterlegényei és inasai voltak többségben, de itt tanultak rajzolni a térképrajzolók, a normál tanodák, a gimnáziumok, a tanítóképzők diákjai, a reformkorban pedig az egyetemek hallgatói.
 
1878-ban a főváros által fenntartott régi városi rajziskolákat, az iparfejlődés által támasztott igényeknek megfelelően alsó és felsőbb iparrajziskolákká alakították. 1886-ban, az egykori budai és pesti rajziskolák, valamint több más ipariskola egyesítésével jött létre a Budapest Székesfővárosi Iparrajziskola (más néven Fővárosi Községi Iparrajziskola), amely immár megváltozott funkcióval, az iparoktatás egyik központjaként működött tovább. A továbbképző intézet célja az iparossegédek és –mesterek általános és szakrajzi, valamint mintázási képzése volt. Az Iparrajziskola első igazgatója Vidéky János festő és rajztanár.
A kiállítás első részében a Schola Graphidis Művészeti Gyűjtemény Grafikai Gyűjteményében lévő, a 18. század végén és a 19. század első felében készült építészeti rajzok fotóreprodukciói láthatók. Az építészeti mintalapok után kivitelezett párkányrajzok és vázarajzok egy része a Pesti Rajzoló Oskolában készült, Joseph Schwartz festő és rajztanár irányítása alatt. A 19. század közepének építészeti rajzi képzését reprezentálja a Budapesti Műszaki Egyetem Rajzi Tanszéke gyűjteményének két tanulmányrajza, Engerth Vilmos rajztanár ellenjegyzésével.
AZ ÉPÍTÉSZETI RAJZ OKTATÁSA A BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROSI IPARRAJZISKOLÁBAN
Az évkönyvek tanúsága szerint az 1886-tól Fővárosi Községi Iparrajziskola nevet viselő intézménybe egyre növekvő számban jelentkeztek iparosok és iparostanoncok (kőművesek, kőfaragók, ácsok, asztalosok, építő- és műlakatosok, arany- és ezüstművesek, kárpitosok, ipari festők, sokszorosító műiparosok). Mivel az egyes iparágak képviselői közül az építészethez kapcsolódóak voltak többségben, ezért ebben az időszakban külön építészeti osztályok létesültek, és az építőiparosok rajzi képzése még a 20. század első évtizedeiben is párhuzamos szaktanfolyamokon zajlott.

Az építészeti oktatás központi személyisége Platzer Antal volt (1849–1927). A nevét az 1880-as években Palóczira változtató építészt 1879-ben – Vidéky János igazgatóval egy időben –nevezték ki az Iparrajziskola oktatói közé, majd 1880-ban véglegesítették, mint az építészeti és műszaki rajz rendes tanárát. Ebben az időszakban Palóczi érdeklődése fokozottabban fordult – a ma leginkább ismert működési területe –, a városrendezési problémák felé, de ugyanekkor, 1890-ben került sor a Vignola oszloprendjei című építészeti alaktani munkájának kiadására is. Palóczi
szerteágazó tevékenysége tehát, amely a tervező építészeti feladatok mellett kiterjedt az urbanisztika, az elmélet és a publicisztika területére, az 1880-as évektől (több mint három évtizeden át) kiegészült egy idáig kevéssé ismert, de igen jelentős pedagógiai jellegű munkássággal is. Palóczi építészeti alaktant és műszaki rajzot tanított az 1880-as évektől az Iparrajziskolában, ahol ez időtől működött előkészítő építészeti osztály, valamint két egymással párhuzamos építészeti szakrajzolási osztály is; az ún. téli, valamint az egész éves vasárnapi és esti tanfolyam.
Az 19. század végén és a 20. század elején az építészeti rajzi oktatásában Hofhauser Antal, Rerich Béla, Schulek János, Kós Károly és Száraz István építészek segédkeztek. Palóczi 1911-ig tanított az Iparrajziskolában, ezt követően Bossányi József oktatott építészeti rajzot 1947-ig.
Schola Graphidis Művészeti Gyűjtemény | Magyar Képzőművészeti Egyetem - Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium
1093 Budapest, Török Pál u. 1. | Telefon: 217-6833, 217-5180; Fax: 217-5180
© 2015–2018