|
A gipszminták rajzolása a 18–19.
századi rajzoktatási gyakorlat általános része volt. A modellként és
szemléltető eszközként is használt gipszminták (vagy más néven főszminták) a
következő tematikus csoportokba sorolhatók: elemi geometriai testek, ókori
görög-római és reneszánsz építészeti részletek,
ókori görög-római és reneszánsz portrészobrászat, természeti (növényi és állati)
formák, az emberi test anatómiai felépítése. Ez utóbbi csoporthoz tartoznak az
emberi test izomzatát ábrázoló écorché („izomember”) figurák és az emberi test
részleteit elemenként (szemek, orr, száj, fül) bemutató domborművek.
|
A Budapesti Székesfővárosi Iparrajziskolát
az 1890-es években a Budapesti Magyar Királyi Állami Paedagogium, az 1900-as évek
elején pedig a Budapesti Magyar Királyi Állami Felső(építő) Ipariskola gipszöntőműhelye
látta el a megfelelő gipszmásolatokkal. Az évkönyvek szerint 1888-ban közel 1.300,
1900-ban pedig több mint 1.600 db gipszminta volt az iskola tulajdonában. A
teljes állomány az anyag sérülékenysége miatt az évtizedek során folyamatosan
csökkent, és mára csupán mintegy száz darab maradt fenn a 19. század végén és a 20.
század elején használt gipszmásolatokból.
A Gipszmásolat- és szoborgyűjtemény adatbázisa (22) |
Schola Graphidis Művészeti Gyűjtemény | Magyar Képzőművészeti Egyetem - Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium
1093 Budapest, Török Pál u. 1. | Telefon: 217-6833, 217-5180; Fax: 217-5180
© 2015–2018
1093 Budapest, Török Pál u. 1. | Telefon: 217-6833, 217-5180; Fax: 217-5180
© 2015–2018